Csoóri Sándor: Készülődés a számadásra
Csoóri Sándor: Készülődés a számadásra. Bp.: Magvető, 1987. p. 20-21
"...
Mi volt jó Pápán?
Az, hogy nem unatkoztam soha. Az, hogy a tanulás mellett szinte naponta új eseményekkel szórakoztatott a város. Egyszer írók érkeztek a Képzőtársaság meghívására a gimnáziumba. Talán épp Németh Lászlóék. Mi, szecskák, erről a találkozásról csak fél füllel értesültünk, de engem a hír is izgalomba hozott: írónak én csak a régieket tartottam. ...
...Még az is eszembe jutott, hogy író is lehetnék. Írnék például egy regényt a kurucokról: a Pápát felszabadító Vak Bottyán csapatairól. Elképzelem a bevonást, a rengeteg sok lovat, a kuruc had körül rajzó gyerekeket, de semmi érdekes történet nem akart kikerekedni tovább. ...
... Pápa természetesen a művészet világába is bevezetett. A diákművészek év végi tárlatán kívül is láttam néhány olyan képkiállítást, amely a teljes tájékozatlanság homályából az izgalmak csúcsára emelt. Én, aki hiteles festménynek csak a realista festményeket tarthattam volna, rajztanárom, A. Tóth Sándor kubisztikus képeit olyan magától értetődő rajongással fogadtam el, mintha "modernita" előképzésben részesített volna a zámolyi elemi iskola. ...
... Persze, hogy én a szokásosnál könnyebben hidaltam át a valóság és a művészet között mindig is ott húzódó nagy árkot, nem a magam érdeme. Sokkal inkább Rohonczy Jánosé. Ő volt a gimnázium egyik elfogadott művésze, és az első évben én vele laktam egy szobában, s a keze alatt növekedtem. Így aztán akaratlanul is ellestem tőle néhány "szakmai" titkot. Sőt a többi művészdiákra is ő hívta föl elsősorban a figyelmemet: Móricz Sándorra és Nagy Lászlóra. ..."
Kategóriák: Egyéb Címkék: pápai diák
írta: Könyvtáros